2014. október 20., hétfő

Az érzéseim

1 éve és 9 hónapja...lassan már tényleg megközelítjük azt a bűvös 2 évet <3

Neki már meg se merem ezt a bejegyzést mutatni, mert már így is megkaptam, hogy túl nyálas vagyok mikor az érzéseimről beszélek neki XD
Annyi, de annyi mindent kaptam tőle. Végre érzem azt, hogy valaki igazán szeret és nem csak játszik velem.Nem addig van velem, míg nem jön egy másik, egy tőlem sokkal szebb és csinosabb lány......
Róla tudom, hogy sose bántana, se lelkileg se fizikailag és még a hátam mögött se állítana rólam valótlanokat.
Lehet másoknak túlzás, de számomra ő az a srác akire mindig is vártam.
Kedves, megértő, gondoskodó. Igaz  nagy egos és sokszor beszól nekem poénkodva, de az sose baj. Mert nincsenek bántó szavai, ha meg véletlenül úgy szól be akkor egyből bocsánatot is kér és magához ölel.
Mikor szükségem volt rá ki se kellett mondanom, ott termett mellettem és fogta a kezem.
Sokat segít nekem, annyi hibámra ráébresztett és segít ezeket kijavítani, hogy jobb ember legyek, sőt még azt is elérte nálam amit mások eddig sose tudtak. Elkezdtem fogyózni. Első sorban magam miatt, mert amióta -11 kilóval kevesebb vagyok jobb a közérzetem, de még 14 kiló hátra van. A másik valahol miatta is, mert szeretnék csinosabb lenni és hogy büszke legyen rám, hogy igen megtudtam csinálni még akkor is mikor jött a nehéz része. Van még egy 3. ok is, de az egyenlőre a mi kettőnk titka, csak azért előtte nekem kell letennem valamit az asztalra :)
Annyit szenvedtem és sírtam, míg őt meg nem ismertem. Ő az első olyan személy aki egyből letudta a körülöttem lévő láthatatlan falat bontani, és megmutatta, hogy a világ még sem olyan szörnyű mint aminek én hittem eddig.

Ok ez már tényleg nyálas még nekem is XD


Ha vissza gondolok, az utóbbi (lassan) 3 hónapra, arra jöttem rá, hogy egy istentelen nagy marha voltam. 
Olyanokat meséltek be nekem a belső félelmeim, amiket nem kellett volna.
Folyton sírtam és remegtem. A tőle kapott plüss macit ölelgettem és halkan mindig azt szajkóztam, hogy nem akarom elveszíteni.
Sokan biztos azt hiszik, csak azért nem akarom elveszíteni, mert félek az egyedüllétöl. 
Pedig nem erről van szó! 
Nekem ő már nem csak a legjobb barátom, a társam, a párom, hanem már a másik felem is lett aki nélkűl már az életemet se tudnám elképzelni.
Szeretem ezt a nagy medvét!
Tudom, hogy én sem vagyok egy könnyű esett...... Néha sokszor elsírom magam még a nagy semmin is, túl érzékeny vagyok, van amikor besértődök minden ok nélkül, hisztis is vagyok (azoknak a napoknak a környékén melyik lány nem az?).....szóval tisztában vagyok nagyon is a saját hibáimmal és hiányosságaimmal.....
 De mégis büszkén ki jelenthetem, hogy legyőztem ezeket a félelmeket és mosolyogva nézek világra ismét mindenféle feszengés és félelem nélkül.
De hazudnék, ha azt mondanám, hogy egyedül ment volna ez az egész. 
Három embernek köszönhetem, hogy meg adták nekem azt a löketett amire szükségem volt, amit majd igyekszek nekik valahogy megköszönni <3
Tudom, hogy sokszor ezzel a témával lehet az agyukra mentem, de mégis jó érzés volt hogy nem küldtek el a francba, hanem türelmesek voltak hozzám és végig hallgatták azt ami a szívemet nyomta.
Nevükön nem nevezem őket, az fb-n se fogom kijelölni a nevüket, de viszont külön-külön üziben megkapják.

Tanácsaikat megfogadva, próbálok jobb barátnője lenni a páromnak. Igyekszem nem az agyára menni, a sírásaimmal, a folyamatos gondjaimmal. Nevetni, boldognak lenni ezt kell tennem, és első sorban törődnöm vele, hogy lássa a kapcsolatunk róla is szól nem csak rólam :)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése