1 éve és 9 hónapja...lassan már tényleg megközelítjük azt a bűvös 2 évet <3
Neki már meg se merem ezt a bejegyzést mutatni, mert már így is megkaptam, hogy túl nyálas vagyok mikor az érzéseimről beszélek neki XD
Annyi, de annyi mindent kaptam tőle. Végre érzem azt, hogy valaki igazán szeret és nem csak játszik velem.Nem addig van velem, míg nem jön egy másik, egy tőlem sokkal szebb és csinosabb lány......
Róla tudom, hogy sose bántana, se lelkileg se fizikailag és még a hátam mögött se állítana rólam valótlanokat.
Lehet másoknak túlzás, de számomra ő az a srác akire mindig is vártam.
Kedves, megértő, gondoskodó. Igaz nagy egos és sokszor beszól nekem poénkodva, de az sose baj. Mert nincsenek bántó szavai, ha meg véletlenül úgy szól be akkor egyből bocsánatot is kér és magához ölel.
Mikor szükségem volt rá ki se kellett mondanom, ott termett mellettem és fogta a kezem.
Sokat segít nekem, annyi hibámra ráébresztett és segít ezeket kijavítani, hogy jobb ember legyek, sőt még azt is elérte nálam amit mások eddig sose tudtak. Elkezdtem fogyózni. Első sorban magam miatt, mert amióta -11 kilóval kevesebb vagyok jobb a közérzetem, de még 14 kiló hátra van. A másik valahol miatta is, mert szeretnék csinosabb lenni és hogy büszke legyen rám, hogy igen megtudtam csinálni még akkor is mikor jött a nehéz része. Van még egy 3. ok is, de az egyenlőre a mi kettőnk titka, csak azért előtte nekem kell letennem valamit az asztalra :)
Annyit szenvedtem és sírtam, míg őt meg nem ismertem. Ő az első olyan személy aki egyből letudta a körülöttem lévő láthatatlan falat bontani, és megmutatta, hogy a világ még sem olyan szörnyű mint aminek én hittem eddig.
Ok ez már tényleg nyálas még nekem is XD
Ha vissza gondolok, az utóbbi (lassan) 3 hónapra, arra jöttem rá, hogy egy istentelen nagy marha voltam.
Olyanokat meséltek be nekem a belső félelmeim, amiket nem kellett volna.
Folyton sírtam és remegtem. A tőle kapott plüss macit ölelgettem és halkan mindig azt szajkóztam, hogy nem akarom elveszíteni.
Sokan biztos azt hiszik, csak azért nem akarom elveszíteni, mert félek az egyedüllétöl.
Pedig nem erről van szó!
Nekem ő már nem csak a legjobb barátom, a társam, a párom, hanem már a másik felem is lett aki nélkűl már az életemet se tudnám elképzelni.
Szeretem ezt a nagy medvét!
Tudom, hogy én sem vagyok egy könnyű esett...... Néha sokszor elsírom magam még a nagy semmin is, túl érzékeny vagyok, van amikor besértődök minden ok nélkül, hisztis is vagyok (azoknak a napoknak a környékén melyik lány nem az?).....szóval tisztában vagyok nagyon is a saját hibáimmal és hiányosságaimmal.....
De mégis büszkén ki jelenthetem, hogy legyőztem ezeket a félelmeket és mosolyogva nézek világra ismét mindenféle feszengés és félelem nélkül.
De hazudnék, ha azt mondanám, hogy egyedül ment volna ez az egész.
Három embernek köszönhetem, hogy meg adták nekem azt a löketett amire szükségem volt, amit majd igyekszek nekik valahogy megköszönni <3
Tudom, hogy sokszor ezzel a témával lehet az agyukra mentem, de mégis jó érzés volt hogy nem küldtek el a francba, hanem türelmesek voltak hozzám és végig hallgatták azt ami a szívemet nyomta.
Nevükön nem nevezem őket, az fb-n se fogom kijelölni a nevüket, de viszont külön-külön üziben megkapják.
Tanácsaikat megfogadva, próbálok jobb barátnője lenni a páromnak. Igyekszem nem az agyára menni, a sírásaimmal, a folyamatos gondjaimmal. Nevetni, boldognak lenni ezt kell tennem, és első sorban törődnöm vele, hogy lássa a kapcsolatunk róla is szól nem csak rólam :)
2014. október 20., hétfő
2014. szeptember 30., kedd
Gondolatok apró rádöbbenések
Most biztos azt hiszi mindenki hogy ezzel a címmel nagy okosságot akarok mondani, de nem!
Nem ez a célom vele.
Csupán csak itt jobb kifejezni magam, mint ha a Facebook portáján írnám ki amit szerintem az ismerőseim egy kicsit már unnak.
Így hát kicsit sűrűbben bele vetem magam a blog írásba, ez már azért csak nem fog zavarni senkit, legalább is remélem :D
Amióta dolgozom egyre több mindenen eltudok gondolkozni a munkám közben mikor egy magam ott vagyok a maga kis csendességében 8 órán keresztül.
Első sorban azt vettem észre magamon, hogy a félelmeimen kezdek túl lépni, mert rájöttem felesleges olyanokon gondolkozni aminek amúgy semmi valóság alapja szóval nincs is miért aggódnom.Nem kell mindig rosszra gondolni mert akkor ezzel az ember csak saját maga alatt vágja a fejszét :S
A valóság teljesen más, amitől boldogabb vagyok :) Mosolyogni és élvezni kell az életet még ha nehéz is néha, de küzdeni kell és nem feladni, mert akkor mi értelme van az egésznek. Nem azt mondom hogy nem bírok ki sok mindent sírás nélkül, de az se vezet semmi jóra, hogy ha csak bőgök és nyavalygok hogy "de szar már nekem "
Miért kell ezt mondanom?
Hisz itt van a családom, a barátaim és a párom!
Ahol a problémát kell keresnem az nem a külvilág hanem saját magam! Sok mindent bebeszéltem eddig magamnak mert hagytam, hogy a múltam vissza rángasson néha a mélybe! sokszor bántottak:
*csúnya vagy
*dagadt vagy
*nem érsz semmit
*unalmas vagy
*téged senki sem tudna szeretni
*utállak
*miért kellett megszületned
*szánalmas
*különc
*semmire sem vagy jó
*nem kellesz
És még sorolhatnám, arról nem is beszélve, hogy egyszer kitörték a suliban a kisujjam, mert a kölyöknek nem tetszett a képem. Igen fiú volt az illető :D
Tudom itt én vagyok a legnagyobb hibás, mert hagytam magamnak ezeket bemesélni, de néha ezeknek a szavaknak nagy súlyuk van! És nem tettem ellene ebben hibáztam a legjobban. A súlyomat is azzal magyaráztam ki, hogy örököltem, de ez tényleg nem igaz. Saját magam tettem magam ilyenné! A folyamatos bántások miatt ezzel büntettem magam, hogy egyre többet és többet ettem és már nem érdekelt, hogy nézek ki, mert úgy voltam vele, hogy még a bánya rém is szebb nálam, szóval nem mindegy?
Ha magamat jellemezhetném akkor azt mondanám, hogy a világ legnagyobb idiótája vagyok aki túl naiv és befolyásolható!
Vicces mi? Valahogy sose tudok valami kedveset mondani magamról :D Önkritikám az van de bőven :D
És igen itt jön megint képbe a párom!
Mióta ismerem, más lett minden és sok hibámra ráébresztett, amikről nem is tudtam. Segít és támogat, hogy a hibáimat még most kijavítsam. Tudom nem könnyű olyan sokszor velem, de igyekszem. Fontos nekem ő is és a kapcsolatunk, mert szeretném egy fokkal tovább vinni!
De sokat kell tennem még érzem és tudom is. Bár most egy dolog miatt nagyon elhatároztam magam, csak még jobban össze kell szednem a gondolataimat és a bátorságomat, de tudom hogy menni fog.
Mindent pozitívan kell felfogni és csak előre nézni.
Csak lazán és legyek önmagam :)
Nem szabad magamban kételkednem :) Erős leszek mégis számára a tökéletes nő akit mindig is szeretett volna :) <3
Nem ez a célom vele.
Csupán csak itt jobb kifejezni magam, mint ha a Facebook portáján írnám ki amit szerintem az ismerőseim egy kicsit már unnak.
Így hát kicsit sűrűbben bele vetem magam a blog írásba, ez már azért csak nem fog zavarni senkit, legalább is remélem :D
Amióta dolgozom egyre több mindenen eltudok gondolkozni a munkám közben mikor egy magam ott vagyok a maga kis csendességében 8 órán keresztül.
Első sorban azt vettem észre magamon, hogy a félelmeimen kezdek túl lépni, mert rájöttem felesleges olyanokon gondolkozni aminek amúgy semmi valóság alapja szóval nincs is miért aggódnom.Nem kell mindig rosszra gondolni mert akkor ezzel az ember csak saját maga alatt vágja a fejszét :S
A valóság teljesen más, amitől boldogabb vagyok :) Mosolyogni és élvezni kell az életet még ha nehéz is néha, de küzdeni kell és nem feladni, mert akkor mi értelme van az egésznek. Nem azt mondom hogy nem bírok ki sok mindent sírás nélkül, de az se vezet semmi jóra, hogy ha csak bőgök és nyavalygok hogy "de szar már nekem "
Miért kell ezt mondanom?
Hisz itt van a családom, a barátaim és a párom!
Ahol a problémát kell keresnem az nem a külvilág hanem saját magam! Sok mindent bebeszéltem eddig magamnak mert hagytam, hogy a múltam vissza rángasson néha a mélybe! sokszor bántottak:
*csúnya vagy
*dagadt vagy
*nem érsz semmit
*unalmas vagy
*téged senki sem tudna szeretni
*utállak
*miért kellett megszületned
*szánalmas
*különc
*semmire sem vagy jó
*nem kellesz
És még sorolhatnám, arról nem is beszélve, hogy egyszer kitörték a suliban a kisujjam, mert a kölyöknek nem tetszett a képem. Igen fiú volt az illető :D
Tudom itt én vagyok a legnagyobb hibás, mert hagytam magamnak ezeket bemesélni, de néha ezeknek a szavaknak nagy súlyuk van! És nem tettem ellene ebben hibáztam a legjobban. A súlyomat is azzal magyaráztam ki, hogy örököltem, de ez tényleg nem igaz. Saját magam tettem magam ilyenné! A folyamatos bántások miatt ezzel büntettem magam, hogy egyre többet és többet ettem és már nem érdekelt, hogy nézek ki, mert úgy voltam vele, hogy még a bánya rém is szebb nálam, szóval nem mindegy?
Ha magamat jellemezhetném akkor azt mondanám, hogy a világ legnagyobb idiótája vagyok aki túl naiv és befolyásolható!
Vicces mi? Valahogy sose tudok valami kedveset mondani magamról :D Önkritikám az van de bőven :D
És igen itt jön megint képbe a párom!
Mióta ismerem, más lett minden és sok hibámra ráébresztett, amikről nem is tudtam. Segít és támogat, hogy a hibáimat még most kijavítsam. Tudom nem könnyű olyan sokszor velem, de igyekszem. Fontos nekem ő is és a kapcsolatunk, mert szeretném egy fokkal tovább vinni!
De sokat kell tennem még érzem és tudom is. Bár most egy dolog miatt nagyon elhatároztam magam, csak még jobban össze kell szednem a gondolataimat és a bátorságomat, de tudom hogy menni fog.
Mindent pozitívan kell felfogni és csak előre nézni.
Csak lazán és legyek önmagam :)
Nem szabad magamban kételkednem :) Erős leszek mégis számára a tökéletes nő akit mindig is szeretett volna :) <3
2014. szeptember 28., vasárnap
Még élek
Huha....lassan már egy éve nem írtam ide semmit!
Ezalatt az idő alatt sok minden megváltozott és ismételten nagyon de nagyon mélyen magamba néztem.
Vajon hányan érezték még úgy magukat, hogy ha nem lenne mellettük egy szerető és oda adó társ akkor hogy a világ félelmetesebb mint ahogy látszik?
Félek az emberek 90%-tol. Annyi mindenkit engedtem már közel magamhoz de mégis ott tartok, hogy csúnyán össze égek utána.
Tényleg csak akkor nem félek mikor mellettem van és a karjaiba zár, akkor nem érzem úgy hogy bárki is bánthatna. Mellettem van, szeret és vigyázz rám, még akkor is mikor egy egész sárkány falkát kiteszek egymagam, mert néha olyan elviselhetetlen vagyok, és ezt be is ismerem.
Millió meg egy hibám van, amin próbálok tényleg változtatni. Szerencsémre a fogyókúrámmal szépen haladok -10 kilót tudhatok le de még 15 hátra van.
Az elmúlt hetekben megint sokszor sírtam, de nem azért mert boldogtalan lennék, hanem az ellenkezője csak sok mindenkinek nem úgy jön le.
Senki se látja, de mosolygok közben. Mert annyi szenvedés után végre van valaki aki tényleg szeret, akinek különleges személy vagyok az életében. Akitől tényleg nem félek, hogy bármikor képes lenne bántani. Nem kell félnem, hogy a hátam mögött egy sokkal szebb nővel csal meg. Ő nem olyan ember és rá tényleg lehet mondani, hogy a tökéletes FÉRFI! Komolyra gondolja velem a dolgokat, és tett nekem egy komoly ígéretet, amiért először is nekem kell tennem, nem hiába fogyózom.
Tudom hogy ezt más hogy is ki lehet mutatni. De anyukám egyszer azt mondta nekem, hogy az ember azért sír a legjobban akit nagyon szeret. És én a páromat szeretem a világon a legjobban!
Ő rakta helyre a darabokra hullott, meggyötört szívemet.
Pedig nem hittem, hogy egyszer valaki ezt helyre is tudná hozni amin 5 évvel ezelőtt átmentem, az még a pokolnál is rosszabb volt. Egyszerre csaltak meg, megaláztak, mindennek elhordtak a hátam mögött. Szó szerint lelkileg tönkre lettem téve a földbe tiport! És erről is nagyon kevés ember tud, hogy pontosan ki és hogyan és miért. Igaz azt a mai napig nem fogom megérteni, hogy 2 hónap alatt hogy "érdemelhettem ki" mikor ritkán találkoztunk. Néha úgy érzem neki is csak arra kellettem.
Nem is az fáj talán, hogy ezt tette, hanem hogy félre ismertem, pedig mielőtt még jártunk volna 6 évig a legjobb barátom volt. Szó szerint mint aki hipnózisban élt volna akkor. Túl naiv voltam, de mit is vár az ember egy akkori 21 éves lánytól. Mindent elhittem neki, mert azt hittem 6 év alatt simán kiismertem, de nem.....hülyének nézett végig és most jövök rá, hogy tényleg az is voltam. Mert bedőltem egy aljas senki házinak, aki saját magán kívül mással nem foglalkozik. Nem tartom vele a kapcsolatot, és nem is hiányzik már az életemből, sőt azóta jobb lett nélküle. Mondhat bárki bármit én éltem át, én szenvedtem és sírtam után 3 évig, mert tönkre tett!
De tisztelettel jelentem. Kitudtam mászni abból a mély szakadékból amibe bele lökött! Erősebb lettem, felnőttem, de még mindig van mit tanulnom szerelem és párkapcsolati téren!
Elhagytam a múltamat és most már a jelennek és a jövőmnek élek! Van egy nagyszerű párom, sulibajárok újra mellé még ahogy tudok dolgozok is.
A legfőbb célom az hogy igen is boldog leszek és nem hagyom, hogy ezt bárki és bármi tönkre tegye!
Valahol már lehet nem vagyok az aki régen voltam, azt az énemet hátra hagytam!
Most jelenleg hatalmas nagy változásokon megyek keresztül, néha van egy olyan pont, hogy feladnám, de nem teszem.Mert akit nagyon szeretek fogja a kezemet bíztat és támogat, hogy ne adjam fel igen is küzdjek, nézzek szembe a problémáimmal, mert csak így tudok magamon segíteni! Így jutok előre!
Tudom elég sokat emlegetem a páromat, hogy mennyire szeretem. Ez talán sokakat egy kicsit zavar, de senki se látja, hogy ő mennyire is fontos lett nekem, szó szerint ő a másik énem és ilyet még senkinél se tapasztaltam csak nála!
Ismeri a jó és rossz szokásaimat!
Tudja mikor nevetek szívből, mikor van az hogy akaratlanul is elsírom magam, mert nem bírom tovább magamban tartani. Tudja milyen az amikor hisztis és durcás vagyok. Mikor kell engem megölelni és mikor kell magamra hagyni, hogy egy kicsit magamba nézzek.
Tényleg vannak olyan helyzetek mikor rosszabb vagyok mint egy sárkány sereg, de mégis mellettem van. A legrosszabb helyzetekben se hagyott még magamra, amiért külön tiszteletet érdemel. Néha bevallom egy nagy ökörnek érzem magam, de elég ha ezt csak én tudom, hogy miért is van ez így! Igyekszem jó barátnője lenni, akire egy napon tényleg büszke lehet, de még vannak dolgok amit változtatnom kell, de tudom hogy menni fog mert bízik bennem.
Szeretem ezt a nagy medvét! <3
Ezalatt az idő alatt sok minden megváltozott és ismételten nagyon de nagyon mélyen magamba néztem.
Vajon hányan érezték még úgy magukat, hogy ha nem lenne mellettük egy szerető és oda adó társ akkor hogy a világ félelmetesebb mint ahogy látszik?
Félek az emberek 90%-tol. Annyi mindenkit engedtem már közel magamhoz de mégis ott tartok, hogy csúnyán össze égek utána.
Tényleg csak akkor nem félek mikor mellettem van és a karjaiba zár, akkor nem érzem úgy hogy bárki is bánthatna. Mellettem van, szeret és vigyázz rám, még akkor is mikor egy egész sárkány falkát kiteszek egymagam, mert néha olyan elviselhetetlen vagyok, és ezt be is ismerem.
Millió meg egy hibám van, amin próbálok tényleg változtatni. Szerencsémre a fogyókúrámmal szépen haladok -10 kilót tudhatok le de még 15 hátra van.
Az elmúlt hetekben megint sokszor sírtam, de nem azért mert boldogtalan lennék, hanem az ellenkezője csak sok mindenkinek nem úgy jön le.
Senki se látja, de mosolygok közben. Mert annyi szenvedés után végre van valaki aki tényleg szeret, akinek különleges személy vagyok az életében. Akitől tényleg nem félek, hogy bármikor képes lenne bántani. Nem kell félnem, hogy a hátam mögött egy sokkal szebb nővel csal meg. Ő nem olyan ember és rá tényleg lehet mondani, hogy a tökéletes FÉRFI! Komolyra gondolja velem a dolgokat, és tett nekem egy komoly ígéretet, amiért először is nekem kell tennem, nem hiába fogyózom.
Tudom hogy ezt más hogy is ki lehet mutatni. De anyukám egyszer azt mondta nekem, hogy az ember azért sír a legjobban akit nagyon szeret. És én a páromat szeretem a világon a legjobban!
Ő rakta helyre a darabokra hullott, meggyötört szívemet.
Pedig nem hittem, hogy egyszer valaki ezt helyre is tudná hozni amin 5 évvel ezelőtt átmentem, az még a pokolnál is rosszabb volt. Egyszerre csaltak meg, megaláztak, mindennek elhordtak a hátam mögött. Szó szerint lelkileg tönkre lettem téve a földbe tiport! És erről is nagyon kevés ember tud, hogy pontosan ki és hogyan és miért. Igaz azt a mai napig nem fogom megérteni, hogy 2 hónap alatt hogy "érdemelhettem ki" mikor ritkán találkoztunk. Néha úgy érzem neki is csak arra kellettem.
Nem is az fáj talán, hogy ezt tette, hanem hogy félre ismertem, pedig mielőtt még jártunk volna 6 évig a legjobb barátom volt. Szó szerint mint aki hipnózisban élt volna akkor. Túl naiv voltam, de mit is vár az ember egy akkori 21 éves lánytól. Mindent elhittem neki, mert azt hittem 6 év alatt simán kiismertem, de nem.....hülyének nézett végig és most jövök rá, hogy tényleg az is voltam. Mert bedőltem egy aljas senki házinak, aki saját magán kívül mással nem foglalkozik. Nem tartom vele a kapcsolatot, és nem is hiányzik már az életemből, sőt azóta jobb lett nélküle. Mondhat bárki bármit én éltem át, én szenvedtem és sírtam után 3 évig, mert tönkre tett!
De tisztelettel jelentem. Kitudtam mászni abból a mély szakadékból amibe bele lökött! Erősebb lettem, felnőttem, de még mindig van mit tanulnom szerelem és párkapcsolati téren!
Elhagytam a múltamat és most már a jelennek és a jövőmnek élek! Van egy nagyszerű párom, sulibajárok újra mellé még ahogy tudok dolgozok is.
A legfőbb célom az hogy igen is boldog leszek és nem hagyom, hogy ezt bárki és bármi tönkre tegye!
Valahol már lehet nem vagyok az aki régen voltam, azt az énemet hátra hagytam!
Most jelenleg hatalmas nagy változásokon megyek keresztül, néha van egy olyan pont, hogy feladnám, de nem teszem.Mert akit nagyon szeretek fogja a kezemet bíztat és támogat, hogy ne adjam fel igen is küzdjek, nézzek szembe a problémáimmal, mert csak így tudok magamon segíteni! Így jutok előre!
Tudom elég sokat emlegetem a páromat, hogy mennyire szeretem. Ez talán sokakat egy kicsit zavar, de senki se látja, hogy ő mennyire is fontos lett nekem, szó szerint ő a másik énem és ilyet még senkinél se tapasztaltam csak nála!
Ismeri a jó és rossz szokásaimat!
Tudja mikor nevetek szívből, mikor van az hogy akaratlanul is elsírom magam, mert nem bírom tovább magamban tartani. Tudja milyen az amikor hisztis és durcás vagyok. Mikor kell engem megölelni és mikor kell magamra hagyni, hogy egy kicsit magamba nézzek.
Tényleg vannak olyan helyzetek mikor rosszabb vagyok mint egy sárkány sereg, de mégis mellettem van. A legrosszabb helyzetekben se hagyott még magamra, amiért külön tiszteletet érdemel. Néha bevallom egy nagy ökörnek érzem magam, de elég ha ezt csak én tudom, hogy miért is van ez így! Igyekszem jó barátnője lenni, akire egy napon tényleg büszke lehet, de még vannak dolgok amit változtatnom kell, de tudom hogy menni fog mert bízik bennem.
Szeretem ezt a nagy medvét! <3
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)

