2014. október 20., hétfő

Az érzéseim

1 éve és 9 hónapja...lassan már tényleg megközelítjük azt a bűvös 2 évet <3

Neki már meg se merem ezt a bejegyzést mutatni, mert már így is megkaptam, hogy túl nyálas vagyok mikor az érzéseimről beszélek neki XD
Annyi, de annyi mindent kaptam tőle. Végre érzem azt, hogy valaki igazán szeret és nem csak játszik velem.Nem addig van velem, míg nem jön egy másik, egy tőlem sokkal szebb és csinosabb lány......
Róla tudom, hogy sose bántana, se lelkileg se fizikailag és még a hátam mögött se állítana rólam valótlanokat.
Lehet másoknak túlzás, de számomra ő az a srác akire mindig is vártam.
Kedves, megértő, gondoskodó. Igaz  nagy egos és sokszor beszól nekem poénkodva, de az sose baj. Mert nincsenek bántó szavai, ha meg véletlenül úgy szól be akkor egyből bocsánatot is kér és magához ölel.
Mikor szükségem volt rá ki se kellett mondanom, ott termett mellettem és fogta a kezem.
Sokat segít nekem, annyi hibámra ráébresztett és segít ezeket kijavítani, hogy jobb ember legyek, sőt még azt is elérte nálam amit mások eddig sose tudtak. Elkezdtem fogyózni. Első sorban magam miatt, mert amióta -11 kilóval kevesebb vagyok jobb a közérzetem, de még 14 kiló hátra van. A másik valahol miatta is, mert szeretnék csinosabb lenni és hogy büszke legyen rám, hogy igen megtudtam csinálni még akkor is mikor jött a nehéz része. Van még egy 3. ok is, de az egyenlőre a mi kettőnk titka, csak azért előtte nekem kell letennem valamit az asztalra :)
Annyit szenvedtem és sírtam, míg őt meg nem ismertem. Ő az első olyan személy aki egyből letudta a körülöttem lévő láthatatlan falat bontani, és megmutatta, hogy a világ még sem olyan szörnyű mint aminek én hittem eddig.

Ok ez már tényleg nyálas még nekem is XD


Ha vissza gondolok, az utóbbi (lassan) 3 hónapra, arra jöttem rá, hogy egy istentelen nagy marha voltam. 
Olyanokat meséltek be nekem a belső félelmeim, amiket nem kellett volna.
Folyton sírtam és remegtem. A tőle kapott plüss macit ölelgettem és halkan mindig azt szajkóztam, hogy nem akarom elveszíteni.
Sokan biztos azt hiszik, csak azért nem akarom elveszíteni, mert félek az egyedüllétöl. 
Pedig nem erről van szó! 
Nekem ő már nem csak a legjobb barátom, a társam, a párom, hanem már a másik felem is lett aki nélkűl már az életemet se tudnám elképzelni.
Szeretem ezt a nagy medvét!
Tudom, hogy én sem vagyok egy könnyű esett...... Néha sokszor elsírom magam még a nagy semmin is, túl érzékeny vagyok, van amikor besértődök minden ok nélkül, hisztis is vagyok (azoknak a napoknak a környékén melyik lány nem az?).....szóval tisztában vagyok nagyon is a saját hibáimmal és hiányosságaimmal.....
 De mégis büszkén ki jelenthetem, hogy legyőztem ezeket a félelmeket és mosolyogva nézek világra ismét mindenféle feszengés és félelem nélkül.
De hazudnék, ha azt mondanám, hogy egyedül ment volna ez az egész. 
Három embernek köszönhetem, hogy meg adták nekem azt a löketett amire szükségem volt, amit majd igyekszek nekik valahogy megköszönni <3
Tudom, hogy sokszor ezzel a témával lehet az agyukra mentem, de mégis jó érzés volt hogy nem küldtek el a francba, hanem türelmesek voltak hozzám és végig hallgatták azt ami a szívemet nyomta.
Nevükön nem nevezem őket, az fb-n se fogom kijelölni a nevüket, de viszont külön-külön üziben megkapják.

Tanácsaikat megfogadva, próbálok jobb barátnője lenni a páromnak. Igyekszem nem az agyára menni, a sírásaimmal, a folyamatos gondjaimmal. Nevetni, boldognak lenni ezt kell tennem, és első sorban törődnöm vele, hogy lássa a kapcsolatunk róla is szól nem csak rólam :)


2014. szeptember 30., kedd

Gondolatok apró rádöbbenések

Most biztos azt hiszi mindenki hogy ezzel a címmel nagy okosságot akarok mondani, de nem!
Nem ez a célom vele.
Csupán csak itt jobb kifejezni magam, mint ha a Facebook portáján írnám ki amit szerintem az ismerőseim egy kicsit már unnak.
Így hát kicsit sűrűbben bele vetem magam a blog írásba, ez már azért csak nem fog zavarni senkit, legalább is remélem :D

Amióta dolgozom egyre több mindenen eltudok gondolkozni a munkám közben mikor egy magam ott vagyok a maga kis csendességében 8 órán keresztül.
Első sorban azt vettem észre magamon, hogy a félelmeimen kezdek túl lépni, mert rájöttem felesleges olyanokon gondolkozni aminek amúgy semmi valóság alapja szóval nincs is miért aggódnom.Nem kell mindig rosszra gondolni mert akkor ezzel az ember csak saját maga alatt vágja a fejszét :S
 A valóság teljesen más, amitől boldogabb vagyok :) Mosolyogni és élvezni kell az életet még ha nehéz is néha, de küzdeni kell és nem feladni, mert akkor mi értelme van az egésznek. Nem azt mondom hogy nem bírok ki sok mindent sírás nélkül, de az se vezet semmi jóra, hogy ha csak bőgök és nyavalygok hogy "de szar már nekem "
Miért kell ezt mondanom?
Hisz itt van a családom, a barátaim és a párom!
Ahol a problémát kell keresnem az nem a külvilág hanem saját magam! Sok mindent bebeszéltem eddig magamnak mert hagytam, hogy a múltam vissza rángasson néha a mélybe! sokszor bántottak:
*csúnya vagy
*dagadt vagy
*nem érsz semmit
*unalmas vagy
*téged senki sem tudna szeretni
*utállak
*miért kellett megszületned
*szánalmas
*különc
*semmire sem vagy jó
*nem kellesz
És még sorolhatnám, arról nem is beszélve, hogy egyszer kitörték a suliban a kisujjam, mert a kölyöknek nem tetszett a képem. Igen fiú volt az illető :D
Tudom itt én vagyok a legnagyobb hibás, mert hagytam magamnak ezeket bemesélni, de néha ezeknek a szavaknak nagy súlyuk van! És nem tettem ellene ebben hibáztam a legjobban. A súlyomat is azzal magyaráztam ki, hogy örököltem, de ez tényleg nem igaz. Saját magam tettem magam ilyenné! A folyamatos bántások miatt ezzel büntettem magam, hogy egyre többet és többet ettem és már nem érdekelt, hogy nézek ki, mert úgy voltam vele, hogy még a bánya rém is szebb nálam, szóval nem mindegy?
Ha magamat jellemezhetném akkor azt mondanám, hogy a világ legnagyobb idiótája vagyok aki túl naiv és befolyásolható!
Vicces mi? Valahogy sose tudok valami kedveset mondani magamról :D Önkritikám az van de bőven :D
És igen itt jön megint képbe a párom!
Mióta ismerem, más lett minden és sok hibámra ráébresztett, amikről nem is tudtam. Segít és támogat, hogy a hibáimat még most kijavítsam. Tudom nem könnyű olyan sokszor velem, de igyekszem. Fontos nekem ő is és a kapcsolatunk, mert szeretném egy fokkal tovább vinni!
De sokat kell tennem még érzem és tudom is. Bár most egy dolog miatt nagyon elhatároztam magam, csak még jobban össze kell szednem a gondolataimat és a bátorságomat, de tudom hogy menni fog.
Mindent pozitívan kell felfogni és csak előre nézni.
Csak lazán és legyek önmagam :)
Nem szabad magamban kételkednem :) Erős leszek mégis számára a tökéletes nő akit mindig is szeretett volna :) <3

2014. szeptember 28., vasárnap

Még élek

Huha....lassan már egy éve nem írtam ide semmit!
Ezalatt az idő alatt sok minden megváltozott és ismételten nagyon de nagyon mélyen magamba néztem.
Vajon hányan érezték még úgy magukat, hogy ha nem lenne mellettük egy szerető és oda adó  társ akkor hogy a világ félelmetesebb mint ahogy látszik?
Félek az emberek 90%-tol. Annyi mindenkit engedtem már közel magamhoz de mégis ott tartok, hogy csúnyán össze égek utána.
Tényleg csak akkor nem félek mikor mellettem van és a karjaiba zár, akkor nem érzem úgy hogy bárki is bánthatna. Mellettem van, szeret és vigyázz rám, még akkor is mikor egy egész sárkány falkát kiteszek egymagam, mert néha olyan elviselhetetlen vagyok,  és ezt be is ismerem.
Millió meg egy hibám van, amin próbálok tényleg változtatni. Szerencsémre a fogyókúrámmal szépen haladok -10 kilót tudhatok le de még 15 hátra van.

Az elmúlt hetekben megint sokszor sírtam, de nem azért mert boldogtalan lennék, hanem az ellenkezője csak sok mindenkinek nem úgy jön le.  
Senki se látja, de mosolygok közben. Mert annyi szenvedés után végre van valaki aki tényleg szeret, akinek különleges személy vagyok az életében. Akitől tényleg nem félek, hogy bármikor képes lenne bántani. Nem kell félnem, hogy a hátam mögött egy sokkal szebb nővel csal meg. Ő nem olyan ember és rá tényleg lehet mondani, hogy a tökéletes FÉRFI! Komolyra gondolja velem a dolgokat, és tett nekem egy komoly ígéretet, amiért először is nekem kell tennem, nem hiába fogyózom. 
Tudom hogy ezt más hogy is ki lehet mutatni. De anyukám egyszer azt mondta nekem, hogy az ember azért sír a legjobban akit nagyon szeret. És én a páromat szeretem a világon a legjobban!
 Ő rakta helyre a darabokra hullott, meggyötört szívemet.
Pedig nem hittem, hogy egyszer valaki ezt helyre is tudná hozni amin 5 évvel ezelőtt átmentem, az még a pokolnál is rosszabb volt. Egyszerre csaltak meg, megaláztak, mindennek elhordtak a hátam mögött. Szó szerint lelkileg tönkre lettem téve a földbe tiport! És erről is nagyon kevés ember tud, hogy pontosan ki és hogyan és miért. Igaz azt a mai napig nem fogom megérteni, hogy 2 hónap alatt hogy "érdemelhettem ki" mikor ritkán találkoztunk. Néha úgy érzem neki is csak arra kellettem. 
Nem is az fáj talán, hogy ezt tette, hanem hogy félre ismertem, pedig mielőtt még jártunk volna  6 évig a legjobb barátom volt. Szó szerint mint aki hipnózisban élt volna akkor. Túl naiv voltam, de mit is vár az ember egy akkori 21 éves lánytól. Mindent elhittem neki, mert azt hittem 6 év alatt simán kiismertem, de nem.....hülyének nézett végig és most jövök rá, hogy tényleg az is voltam. Mert bedőltem egy aljas senki házinak, aki saját magán kívül mással nem foglalkozik. Nem tartom vele a kapcsolatot, és nem is hiányzik már az életemből, sőt azóta jobb lett nélküle. Mondhat bárki bármit én éltem át, én szenvedtem és sírtam után 3 évig, mert tönkre tett! 
De tisztelettel jelentem. Kitudtam mászni abból a mély szakadékból amibe bele lökött! Erősebb lettem, felnőttem, de még mindig van mit tanulnom szerelem és párkapcsolati téren!

Elhagytam a múltamat és most már a jelennek és a jövőmnek élek! Van egy nagyszerű párom, sulibajárok újra mellé még ahogy tudok dolgozok is.

A legfőbb célom az hogy igen is boldog leszek és nem hagyom, hogy ezt bárki és bármi tönkre tegye!
Valahol már lehet nem vagyok az aki régen voltam, azt az énemet hátra hagytam! 
Most jelenleg hatalmas nagy változásokon megyek keresztül, néha  van egy olyan pont, hogy feladnám, de nem teszem.Mert akit nagyon szeretek fogja a kezemet bíztat és támogat, hogy ne adjam fel igen is küzdjek, nézzek szembe a problémáimmal, mert csak így tudok magamon segíteni! Így jutok előre!

Tudom elég sokat emlegetem a páromat, hogy mennyire szeretem. Ez talán sokakat egy kicsit zavar, de senki se látja, hogy ő mennyire is fontos lett nekem, szó szerint ő a másik énem és ilyet még senkinél se tapasztaltam csak nála!
Ismeri a jó és rossz szokásaimat!
Tudja mikor nevetek szívből, mikor van az hogy akaratlanul is elsírom magam, mert nem bírom tovább magamban tartani. Tudja milyen az amikor hisztis és durcás vagyok. Mikor kell engem megölelni és mikor kell magamra hagyni, hogy egy kicsit magamba nézzek.
Tényleg vannak olyan helyzetek mikor rosszabb vagyok mint egy sárkány sereg, de mégis mellettem van. A legrosszabb helyzetekben se hagyott még magamra, amiért külön tiszteletet érdemel. Néha bevallom egy nagy ökörnek érzem magam, de elég ha ezt csak én tudom, hogy miért is van ez így! Igyekszem jó barátnője lenni, akire egy napon tényleg büszke lehet, de még vannak dolgok amit változtatnom kell, de tudom hogy menni fog mert bízik bennem.
Szeretem ezt a nagy medvét! <3














2013. szeptember 26., csütörtök

A napjaim nem is tudom, olyan furcsán tellnek!
Olyan gondolatok járnak néha a fejemen, hogy szinte már szét robbanok. Annyi gond szakadt megint a nyakamba, de ha ez nem elég ott van az a bizonyos rémálom ami már 3 éjszaka hogy kisírt. De erről inkább nem írnék, mert akkor megint sírás lesz a vége. Legyen annyi elég, hogy nagyon rossz.
Az emberek is már agyon kiakasztóak tudnak lenni, főképp akkor mikor páromnál vagyok.
Feszt pont azon a 4 napon keresztül kapom az üzeneteket:  Otthon vagy már? Mikor jössz már végre haza? Gyere át és szórakoztas, mert unatkozom?
Könyörgöm anyám nem ilyen mikor 4 napra elmegyek. Csak felhív hogy mi újság van és hogy minden rendben van-e? De ennyi. Nem az hogy haza parancsol mint valami taknyos kölyköt. Ő is már tudja. 25 éves felnőtt nő vagyok aki már hónapok óta párkapcsolatban él. Csak hétvégén vagyok oda, hétköznap itthon segítek a házimunkában meg egyéb dolgok.
Erre vagyok főképp allergiás. Hogy mások úgy látszik nincsenek tisztában azzal, hogy mi is az a  magánélet! De mondjuk már az ilyenhez is hozzá szokhattam volna már......hogy vannak emberek akik a kicsi kis szűk látó agyukba nem tudják bele vésni ezt a szót.
Sok minden bánt és néha úgy érzem megint mélypontra kerültem. De az a vicces, hogy ezeket csak akkor érzem mikor nem vagyok a párom mellett. Ha igen akkor nem ilen vagyok.
Nem érzem azt hogy sírnom kell. Vidám vagyok, felszabadult. Előtte teljesen megnyíltam. Nem zárkózok el tőle, nem félek kimutatni felé az érzelmeimet.
Hisz ő volt az aki a meg gyötört és darabokra tépet sebzett szívemet helyre hozta. Hála neki újra merek szeretni és bízni. már több mint 8 hónapja együtt vagyunk. Vele tényleg eltudom képzelni azt hogy mellette öregszem meg. Mikor a rém rendes családot nézzük ő mit mond? Mint ha magunkat látnám 2 év múlva. Lehet hogy ez egy jel, hogy mi kapcsolatunknak tényeg komoly jövője van?
Nem tudom, de nagyon reménykedem. Igaz azzal is tisztában vagyok, hogy nem szabad nagyon előre gondolkozni, mert annak sosincs jó vége, így csak a jelennek élek.


2013. szeptember 8., vasárnap

Emberi viszonyok a mai társadlomban!


Hát hol is kezdjem.....
Életem során nagyok embert ismertem meg mindegyik egyedi és különleges volt számomra mert különböző stílusúak  voltak. Nem olyanok voltak, mint a középsuliban a divat birodalom klón katonái ( hehe ez még jól is hangzik :D ) akik néha tényleg nagyon egyformák voltak, csak én lógtam ki a sorból talán ezért is tartottak engem különcnek  :D
Mielőtt még bárki azzal jönne, hogy először magamról mondhatnék pár kritikát képzeljétek el nagyon jól tudom, hogy mennyire sok hibám van amiken próbálok javítani. Hibásan születtem......
Na szóval....
Nem tudtam elkerülni a figyelmemet az, hogy hogyan is viselkednek az emberek a másikkal szemben, főképp a háta mögött. Jó én se vagyok ez alól kivétel tisztában vagyok vele.
De a minap is olyan dolgok jutottak a fülembe hogy nem tudom milyen jellemzőt is tudnék erre a szituációra mit mondani.
Mindenkinek vannak valahol biztosan hibái és mindennek meg van a maga miértje. De az hogy idegeneknek olyat mondunk a másikkal kapcsolatban, hogy: xy-al ne barátkozz, mert ő rossz ember! És ezt pont olyan mondja aki épp hogy nagyon hibás jó pár dologban...hát nem is tudom...elég vicces, de néha vissza taszító helyzet is egyben.
Nem tudom de én ha rosszban vagyok valakivel nem fogom a másikat rávenni arra hogy most igen is te nem beszélhetsz vele mert én azt mondtam.
Könyörgöm!
Had döntse már el mindenki azt hogy ki kivel akar barátkozni és nem mások bírálata által! Én is így teszek! És nem érdekel hogy ki mit mond! Komolyan mondom néha már én érzem rosszul magam az ilyenek miatt. Ezért is próbálok sokszor megoldást találni az ilyen  helyzetekre, mint rangidős. 25 éves nagy marha ként szerintem már több mindent átéltem.
 Én se vagyok pár emberrel jóban, de úgy vagyok vele, hogy az éremnek két oldala van. Én is hibás vagyok meg ő is. Slussz passz, de attól még nem fogok a hátuk mögött ellenségeket toborozni, mert minek? Értelme nem lenne. Az a mi dolgunk nem a másé!
És gusztustalannak is tartom ha ebbe a  másokat bele keverünk.
EMBEREK!!!!!
VEGYÉTEK MÁR ÉSZRE!!!!! NEM HÁBORÚBAN VAGYUNK AHOGY MINÉL TÖBB ELLENSÉGET TOBOROZZUNK A MÁSIK ELLEN CSAK AZÉRT MERT VALAKI AZT MONDTA!!!!!!!!!!!! SAJÁT AKARATTAL RENDELKEZŐ ÉLŐLÉNYEK VAGYTOK NEM MANIPULÁLHATÓ KLÓNOK AKIK PARANCSRA VÁRNAK!!!!!
Ti magatok döntsetek NE MÁSOK!
*nyugszik nem ideges*
De most nincs igazam?
Őszinte leszek ez a bejegyzés is azért született mert már kurvára unom mások hülyeségeit. Főképp ha olyannal teszik ezt aki nagyon közel került hozzám és tényleg nagyon kedves és jó barátom lett. Az hogy kiről van szó maradjon csak az én dolgom. De ezt bárkiért képes lennék megtenni aki nagyon kedves a szívemnek.
De szívem szerint azt az illetőt is aki most ezt csinálja vele ráadásul a háta mögött úgy leordítanám a fejét, hogy sírva szaladna ki a világból, de nem teszem. Nem magam miatt ! Hanem azért mert nem szeretnék a másiknak ezzel bajt okozni.
És ezt  ki merem jelent, hogy nyugodtan íróm és nem úgy hogy tiszta ideg vagyok. Nem akarom az ilyen miatt a vérnyomásomat tönkre tenni.
Csak arra szeretném megkérni, az illetőt nagyon szépen *kedves mosoly* hogy ne csináljon ilyet mert ez tényleg gusztustalan. És pont a másik háta mögött ami tisztességtelen is. A ti dolgotok maradjon és ne keverj bele másokat mert ez nem szép hanem csúnya dolog.
Azzal is tisztában vagyok hogy ez sem az én dolgom hanem az övék, de félek, hogy ez egyszer még nagyon el fog fajulni, ha most nem lép valaki közben. Lehet hogy most én fújom fel nagyon a dolgokat és bolhát csinálok az elefántból.
De akkor is jobb megelőzni a bajt.
Nem akarok ebből a bejegyzésből vitát szítani az emberek közt de úgy éreztem muszáj vagyok megosztani veletek, hogy tegyünk ez ellene valamit. És normálisan megoldani a dolgokat nem pedig a másiknak a torkának esni. Én is bele estem már egy ilyen hibába és én is jöttem ki vesztesen végül. Ezért is próbálok azóta mindent máshogy csinálni. Felnőtt emberek vagyunk nem kisgyerekek már akik még az óvodában azon marakodnak hogy ki kinek a barátja lehet és ki nem. A kiközösítés sem megoldás!

Végezetül még annyit mondanék, hogy ha veszekedni is akartok akkor velem tegyétek meg! Az én blogom, én írtam és vállalom érte a felelősséget! Nem fogok mások háta mögé bújni és azt várni hogy ők védjenek meg!

Előre is köszönöm!

2013. szeptember 7., szombat

Mérfőld kövek az életemben!

Az elmúlt évem azzal teltek, hogy csak tengtem a nagy világban.
Őszinte leszek, egy szürke kisegérnek tartottam magam aki nem jó semmire se, csak úgy van. Mikor szükség van rám az emberek hívnak, de mikor nincs tudomást se szereznek rólam és csak úgy eldobnak, mint ha valami hulladék lennék. Tényleg így éreztem magam.
Az a legszomorúbb, hogy most is egy ilyen dolgott tapasztaltam meg...ismét.
Nem tudom de néha ilyenkor úgy érzem, hogy én nem is vagyok barátnak való.
Hiába állok ott az illető mellett, fogom a kezét és biztatom, hogy nem lesz semmi baj, mikor ezek mind felesleges dolgok. Hiába próbáltam jó barát lenni, mikor mások már rég a szar helyzetekben hagyták nem értem el vele akkor se semmit. Úgy tűnik, hogy az a majd nem 10 év barátság az én világomban létezett. Vagyis egyoldalú volt az egész. De az a vicces, hogy én már az ilyen miatt nem tudok, kiakadni, se sírni. Egyszerűen már hozzá vagyok szokva az ilyen bánás módhoz. Ez a nincs ló jó a szamár is alapon én rám jut, mindig a szamár szerep.
De büszkén jelentem a sarkamra álltam és elmondtam a véleményemet annak az embernek aki úgy tűnik ennyire semmibe vett. Nem fogok megalázkodni. Könnyű ilyenkor rám terelni a dolgokat. Lehet hogy voltak olyan dolgok amikben én voltam a hibás, de az ilyet akkor se érdemlem meg.
Egy kedves ismerősöm mindig is azt mondta nekem, hogy minél több pofont kapok az élettől annál erősebb leszek és nem gyengébb. És igaza van. Annyi minden történt velem és sokszor a padlóra kerűltem, de meg tanultam, hogy az önsajnálat nem vezet semmi jóra. Fel kell állnom a padlóról és szembe nézni a valós tényekkel akkár mennyire is fájdalmas dolog.
Hazudnék ha azt mondanám hogy ezt mind egyedűl értem el, mert ez nem igaz.
Sok segítséget kaptam azoktól az emberektől akiket tényleg a barátaimnak nevezhetek.
Sokat segítettek rajtam és az életemet színesebbé is tették azokban a csodás pillanatokban. Nem is tudják, hogy milyen hálás vagyok nekik.
De amilyen nagy szerencsém van nem csak ők vannak már nekem.
2013 januárjában megismertem azt a fiút akit nagyon, de nagyon megszerettem. És ő is szeret, ha nem így lenne akkor nem lenne velem már lassan 8 hónapja. Sok mindenben mellettem volt.
Volt egy olyan napom is amikor nagyon kiborultam és másnap arra mentem haza hogy ő ott áll a kapunk előtt a motorjával és engem várt mert aggódott értem. Egy akkori kollégám szerint  tényleg nagyon szerethet engem ha így képes meglepni. Anyuék is nagyon megszerették és én is nagyon jól kijövök a családjával :)
Nem mondom néha még a mai napig vannak hullám völgyeim. De tudom, hogy itt van a párom és a barátaim akik fogják a kezem és nem engedik, hogy egy újabb pöcegödörbe essek. Szeretem őket és olyan jó hogy ők itt vannak nekem. A többi meg nem számít!