A napjaim nem is tudom, olyan furcsán tellnek!
Olyan gondolatok járnak néha a fejemen, hogy szinte már szét robbanok. Annyi gond szakadt megint a nyakamba, de ha ez nem elég ott van az a bizonyos rémálom ami már 3 éjszaka hogy kisírt. De erről inkább nem írnék, mert akkor megint sírás lesz a vége. Legyen annyi elég, hogy nagyon rossz.
Az emberek is már agyon kiakasztóak tudnak lenni, főképp akkor mikor páromnál vagyok.
Feszt pont azon a 4 napon keresztül kapom az üzeneteket: Otthon vagy már? Mikor jössz már végre haza? Gyere át és szórakoztas, mert unatkozom?
Könyörgöm anyám nem ilyen mikor 4 napra elmegyek. Csak felhív hogy mi újság van és hogy minden rendben van-e? De ennyi. Nem az hogy haza parancsol mint valami taknyos kölyköt. Ő is már tudja. 25 éves felnőtt nő vagyok aki már hónapok óta párkapcsolatban él. Csak hétvégén vagyok oda, hétköznap itthon segítek a házimunkában meg egyéb dolgok.
Erre vagyok főképp allergiás. Hogy mások úgy látszik nincsenek tisztában azzal, hogy mi is az a magánélet! De mondjuk már az ilyenhez is hozzá szokhattam volna már......hogy vannak emberek akik a kicsi kis szűk látó agyukba nem tudják bele vésni ezt a szót.
Sok minden bánt és néha úgy érzem megint mélypontra kerültem. De az a vicces, hogy ezeket csak akkor érzem mikor nem vagyok a párom mellett. Ha igen akkor nem ilen vagyok.
Nem érzem azt hogy sírnom kell. Vidám vagyok, felszabadult. Előtte teljesen megnyíltam. Nem zárkózok el tőle, nem félek kimutatni felé az érzelmeimet.
Hisz ő volt az aki a meg gyötört és darabokra tépet sebzett szívemet helyre hozta. Hála neki újra merek szeretni és bízni. már több mint 8 hónapja együtt vagyunk. Vele tényleg eltudom képzelni azt hogy mellette öregszem meg. Mikor a rém rendes családot nézzük ő mit mond? Mint ha magunkat látnám 2 év múlva. Lehet hogy ez egy jel, hogy mi kapcsolatunknak tényeg komoly jövője van?
Nem tudom, de nagyon reménykedem. Igaz azzal is tisztában vagyok, hogy nem szabad nagyon előre gondolkozni, mert annak sosincs jó vége, így csak a jelennek élek.
2013. szeptember 26., csütörtök
2013. szeptember 8., vasárnap
Emberi viszonyok a mai társadlomban!
Hát hol is kezdjem.....
Életem során nagyok embert ismertem meg mindegyik egyedi és különleges volt számomra mert különböző stílusúak voltak. Nem olyanok voltak, mint a középsuliban a divat birodalom klón katonái ( hehe ez még jól is hangzik :D ) akik néha tényleg nagyon egyformák voltak, csak én lógtam ki a sorból talán ezért is tartottak engem különcnek :D
Mielőtt még bárki azzal jönne, hogy először magamról mondhatnék pár kritikát képzeljétek el nagyon jól tudom, hogy mennyire sok hibám van amiken próbálok javítani. Hibásan születtem......
Na szóval....
Nem tudtam elkerülni a figyelmemet az, hogy hogyan is viselkednek az emberek a másikkal szemben, főképp a háta mögött. Jó én se vagyok ez alól kivétel tisztában vagyok vele.
De a minap is olyan dolgok jutottak a fülembe hogy nem tudom milyen jellemzőt is tudnék erre a szituációra mit mondani.
Mindenkinek vannak valahol biztosan hibái és mindennek meg van a maga miértje. De az hogy idegeneknek olyat mondunk a másikkal kapcsolatban, hogy: xy-al ne barátkozz, mert ő rossz ember! És ezt pont olyan mondja aki épp hogy nagyon hibás jó pár dologban...hát nem is tudom...elég vicces, de néha vissza taszító helyzet is egyben.
Nem tudom de én ha rosszban vagyok valakivel nem fogom a másikat rávenni arra hogy most igen is te nem beszélhetsz vele mert én azt mondtam.
Könyörgöm!
Had döntse már el mindenki azt hogy ki kivel akar barátkozni és nem mások bírálata által! Én is így teszek! És nem érdekel hogy ki mit mond! Komolyan mondom néha már én érzem rosszul magam az ilyenek miatt. Ezért is próbálok sokszor megoldást találni az ilyen helyzetekre, mint rangidős. 25 éves nagy marha ként szerintem már több mindent átéltem.
Én se vagyok pár emberrel jóban, de úgy vagyok vele, hogy az éremnek két oldala van. Én is hibás vagyok meg ő is. Slussz passz, de attól még nem fogok a hátuk mögött ellenségeket toborozni, mert minek? Értelme nem lenne. Az a mi dolgunk nem a másé!
És gusztustalannak is tartom ha ebbe a másokat bele keverünk.
EMBEREK!!!!!
VEGYÉTEK MÁR ÉSZRE!!!!! NEM HÁBORÚBAN VAGYUNK AHOGY MINÉL TÖBB ELLENSÉGET TOBOROZZUNK A MÁSIK ELLEN CSAK AZÉRT MERT VALAKI AZT MONDTA!!!!!!!!!!!! SAJÁT AKARATTAL RENDELKEZŐ ÉLŐLÉNYEK VAGYTOK NEM MANIPULÁLHATÓ KLÓNOK AKIK PARANCSRA VÁRNAK!!!!!
Ti magatok döntsetek NE MÁSOK!
*nyugszik nem ideges*
De most nincs igazam?
Őszinte leszek ez a bejegyzés is azért született mert már kurvára unom mások hülyeségeit. Főképp ha olyannal teszik ezt aki nagyon közel került hozzám és tényleg nagyon kedves és jó barátom lett. Az hogy kiről van szó maradjon csak az én dolgom. De ezt bárkiért képes lennék megtenni aki nagyon kedves a szívemnek.
De szívem szerint azt az illetőt is aki most ezt csinálja vele ráadásul a háta mögött úgy leordítanám a fejét, hogy sírva szaladna ki a világból, de nem teszem. Nem magam miatt ! Hanem azért mert nem szeretnék a másiknak ezzel bajt okozni.
És ezt ki merem jelent, hogy nyugodtan íróm és nem úgy hogy tiszta ideg vagyok. Nem akarom az ilyen miatt a vérnyomásomat tönkre tenni.
Csak arra szeretném megkérni, az illetőt nagyon szépen *kedves mosoly* hogy ne csináljon ilyet mert ez tényleg gusztustalan. És pont a másik háta mögött ami tisztességtelen is. A ti dolgotok maradjon és ne keverj bele másokat mert ez nem szép hanem csúnya dolog.
Azzal is tisztában vagyok hogy ez sem az én dolgom hanem az övék, de félek, hogy ez egyszer még nagyon el fog fajulni, ha most nem lép valaki közben. Lehet hogy most én fújom fel nagyon a dolgokat és bolhát csinálok az elefántból.
De akkor is jobb megelőzni a bajt.
Nem akarok ebből a bejegyzésből vitát szítani az emberek közt de úgy éreztem muszáj vagyok megosztani veletek, hogy tegyünk ez ellene valamit. És normálisan megoldani a dolgokat nem pedig a másiknak a torkának esni. Én is bele estem már egy ilyen hibába és én is jöttem ki vesztesen végül. Ezért is próbálok azóta mindent máshogy csinálni. Felnőtt emberek vagyunk nem kisgyerekek már akik még az óvodában azon marakodnak hogy ki kinek a barátja lehet és ki nem. A kiközösítés sem megoldás!
Végezetül még annyit mondanék, hogy ha veszekedni is akartok akkor velem tegyétek meg! Az én blogom, én írtam és vállalom érte a felelősséget! Nem fogok mások háta mögé bújni és azt várni hogy ők védjenek meg!
Előre is köszönöm!
2013. szeptember 7., szombat
Mérfőld kövek az életemben!
Az elmúlt évem azzal teltek, hogy csak tengtem a nagy világban.
Őszinte leszek, egy szürke kisegérnek tartottam magam aki nem jó semmire se, csak úgy van. Mikor szükség van rám az emberek hívnak, de mikor nincs tudomást se szereznek rólam és csak úgy eldobnak, mint ha valami hulladék lennék. Tényleg így éreztem magam.
Az a legszomorúbb, hogy most is egy ilyen dolgott tapasztaltam meg...ismét.
Nem tudom de néha ilyenkor úgy érzem, hogy én nem is vagyok barátnak való.
Hiába állok ott az illető mellett, fogom a kezét és biztatom, hogy nem lesz semmi baj, mikor ezek mind felesleges dolgok. Hiába próbáltam jó barát lenni, mikor mások már rég a szar helyzetekben hagyták nem értem el vele akkor se semmit. Úgy tűnik, hogy az a majd nem 10 év barátság az én világomban létezett. Vagyis egyoldalú volt az egész. De az a vicces, hogy én már az ilyen miatt nem tudok, kiakadni, se sírni. Egyszerűen már hozzá vagyok szokva az ilyen bánás módhoz. Ez a nincs ló jó a szamár is alapon én rám jut, mindig a szamár szerep.
De büszkén jelentem a sarkamra álltam és elmondtam a véleményemet annak az embernek aki úgy tűnik ennyire semmibe vett. Nem fogok megalázkodni. Könnyű ilyenkor rám terelni a dolgokat. Lehet hogy voltak olyan dolgok amikben én voltam a hibás, de az ilyet akkor se érdemlem meg.
Egy kedves ismerősöm mindig is azt mondta nekem, hogy minél több pofont kapok az élettől annál erősebb leszek és nem gyengébb. És igaza van. Annyi minden történt velem és sokszor a padlóra kerűltem, de meg tanultam, hogy az önsajnálat nem vezet semmi jóra. Fel kell állnom a padlóról és szembe nézni a valós tényekkel akkár mennyire is fájdalmas dolog.
Hazudnék ha azt mondanám hogy ezt mind egyedűl értem el, mert ez nem igaz.
Sok segítséget kaptam azoktól az emberektől akiket tényleg a barátaimnak nevezhetek.
Sokat segítettek rajtam és az életemet színesebbé is tették azokban a csodás pillanatokban. Nem is tudják, hogy milyen hálás vagyok nekik.
De amilyen nagy szerencsém van nem csak ők vannak már nekem.
2013 januárjában megismertem azt a fiút akit nagyon, de nagyon megszerettem. És ő is szeret, ha nem így lenne akkor nem lenne velem már lassan 8 hónapja. Sok mindenben mellettem volt.
Volt egy olyan napom is amikor nagyon kiborultam és másnap arra mentem haza hogy ő ott áll a kapunk előtt a motorjával és engem várt mert aggódott értem. Egy akkori kollégám szerint tényleg nagyon szerethet engem ha így képes meglepni. Anyuék is nagyon megszerették és én is nagyon jól kijövök a családjával :)
Nem mondom néha még a mai napig vannak hullám völgyeim. De tudom, hogy itt van a párom és a barátaim akik fogják a kezem és nem engedik, hogy egy újabb pöcegödörbe essek. Szeretem őket és olyan jó hogy ők itt vannak nekem. A többi meg nem számít!
Őszinte leszek, egy szürke kisegérnek tartottam magam aki nem jó semmire se, csak úgy van. Mikor szükség van rám az emberek hívnak, de mikor nincs tudomást se szereznek rólam és csak úgy eldobnak, mint ha valami hulladék lennék. Tényleg így éreztem magam.
Az a legszomorúbb, hogy most is egy ilyen dolgott tapasztaltam meg...ismét.
Nem tudom de néha ilyenkor úgy érzem, hogy én nem is vagyok barátnak való.
Hiába állok ott az illető mellett, fogom a kezét és biztatom, hogy nem lesz semmi baj, mikor ezek mind felesleges dolgok. Hiába próbáltam jó barát lenni, mikor mások már rég a szar helyzetekben hagyták nem értem el vele akkor se semmit. Úgy tűnik, hogy az a majd nem 10 év barátság az én világomban létezett. Vagyis egyoldalú volt az egész. De az a vicces, hogy én már az ilyen miatt nem tudok, kiakadni, se sírni. Egyszerűen már hozzá vagyok szokva az ilyen bánás módhoz. Ez a nincs ló jó a szamár is alapon én rám jut, mindig a szamár szerep.
De büszkén jelentem a sarkamra álltam és elmondtam a véleményemet annak az embernek aki úgy tűnik ennyire semmibe vett. Nem fogok megalázkodni. Könnyű ilyenkor rám terelni a dolgokat. Lehet hogy voltak olyan dolgok amikben én voltam a hibás, de az ilyet akkor se érdemlem meg.
Egy kedves ismerősöm mindig is azt mondta nekem, hogy minél több pofont kapok az élettől annál erősebb leszek és nem gyengébb. És igaza van. Annyi minden történt velem és sokszor a padlóra kerűltem, de meg tanultam, hogy az önsajnálat nem vezet semmi jóra. Fel kell állnom a padlóról és szembe nézni a valós tényekkel akkár mennyire is fájdalmas dolog.
Hazudnék ha azt mondanám hogy ezt mind egyedűl értem el, mert ez nem igaz.
Sok segítséget kaptam azoktól az emberektől akiket tényleg a barátaimnak nevezhetek.
Sokat segítettek rajtam és az életemet színesebbé is tették azokban a csodás pillanatokban. Nem is tudják, hogy milyen hálás vagyok nekik.
De amilyen nagy szerencsém van nem csak ők vannak már nekem.
2013 januárjában megismertem azt a fiút akit nagyon, de nagyon megszerettem. És ő is szeret, ha nem így lenne akkor nem lenne velem már lassan 8 hónapja. Sok mindenben mellettem volt.
Volt egy olyan napom is amikor nagyon kiborultam és másnap arra mentem haza hogy ő ott áll a kapunk előtt a motorjával és engem várt mert aggódott értem. Egy akkori kollégám szerint tényleg nagyon szerethet engem ha így képes meglepni. Anyuék is nagyon megszerették és én is nagyon jól kijövök a családjával :)
Nem mondom néha még a mai napig vannak hullám völgyeim. De tudom, hogy itt van a párom és a barátaim akik fogják a kezem és nem engedik, hogy egy újabb pöcegödörbe essek. Szeretem őket és olyan jó hogy ők itt vannak nekem. A többi meg nem számít!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)