A napjaim nem is tudom, olyan furcsán tellnek!
Olyan gondolatok járnak néha a fejemen, hogy szinte már szét robbanok. Annyi gond szakadt megint a nyakamba, de ha ez nem elég ott van az a bizonyos rémálom ami már 3 éjszaka hogy kisírt. De erről inkább nem írnék, mert akkor megint sírás lesz a vége. Legyen annyi elég, hogy nagyon rossz.
Az emberek is már agyon kiakasztóak tudnak lenni, főképp akkor mikor páromnál vagyok.
Feszt pont azon a 4 napon keresztül kapom az üzeneteket: Otthon vagy már? Mikor jössz már végre haza? Gyere át és szórakoztas, mert unatkozom?
Könyörgöm anyám nem ilyen mikor 4 napra elmegyek. Csak felhív hogy mi újság van és hogy minden rendben van-e? De ennyi. Nem az hogy haza parancsol mint valami taknyos kölyköt. Ő is már tudja. 25 éves felnőtt nő vagyok aki már hónapok óta párkapcsolatban él. Csak hétvégén vagyok oda, hétköznap itthon segítek a házimunkában meg egyéb dolgok.
Erre vagyok főképp allergiás. Hogy mások úgy látszik nincsenek tisztában azzal, hogy mi is az a magánélet! De mondjuk már az ilyenhez is hozzá szokhattam volna már......hogy vannak emberek akik a kicsi kis szűk látó agyukba nem tudják bele vésni ezt a szót.
Sok minden bánt és néha úgy érzem megint mélypontra kerültem. De az a vicces, hogy ezeket csak akkor érzem mikor nem vagyok a párom mellett. Ha igen akkor nem ilen vagyok.
Nem érzem azt hogy sírnom kell. Vidám vagyok, felszabadult. Előtte teljesen megnyíltam. Nem zárkózok el tőle, nem félek kimutatni felé az érzelmeimet.
Hisz ő volt az aki a meg gyötört és darabokra tépet sebzett szívemet helyre hozta. Hála neki újra merek szeretni és bízni. már több mint 8 hónapja együtt vagyunk. Vele tényleg eltudom képzelni azt hogy mellette öregszem meg. Mikor a rém rendes családot nézzük ő mit mond? Mint ha magunkat látnám 2 év múlva. Lehet hogy ez egy jel, hogy mi kapcsolatunknak tényeg komoly jövője van?
Nem tudom, de nagyon reménykedem. Igaz azzal is tisztában vagyok, hogy nem szabad nagyon előre gondolkozni, mert annak sosincs jó vége, így csak a jelennek élek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése