Az elmúlt évem azzal teltek, hogy csak tengtem a nagy világban.
Őszinte leszek, egy szürke kisegérnek tartottam magam aki nem jó semmire se, csak úgy van. Mikor szükség van rám az emberek hívnak, de mikor nincs tudomást se szereznek rólam és csak úgy eldobnak, mint ha valami hulladék lennék. Tényleg így éreztem magam.
Az a legszomorúbb, hogy most is egy ilyen dolgott tapasztaltam meg...ismét.
Nem tudom de néha ilyenkor úgy érzem, hogy én nem is vagyok barátnak való.
Hiába állok ott az illető mellett, fogom a kezét és biztatom, hogy nem lesz semmi baj, mikor ezek mind felesleges dolgok. Hiába próbáltam jó barát lenni, mikor mások már rég a szar helyzetekben hagyták nem értem el vele akkor se semmit. Úgy tűnik, hogy az a majd nem 10 év barátság az én világomban létezett. Vagyis egyoldalú volt az egész. De az a vicces, hogy én már az ilyen miatt nem tudok, kiakadni, se sírni. Egyszerűen már hozzá vagyok szokva az ilyen bánás módhoz. Ez a nincs ló jó a szamár is alapon én rám jut, mindig a szamár szerep.
De büszkén jelentem a sarkamra álltam és elmondtam a véleményemet annak az embernek aki úgy tűnik ennyire semmibe vett. Nem fogok megalázkodni. Könnyű ilyenkor rám terelni a dolgokat. Lehet hogy voltak olyan dolgok amikben én voltam a hibás, de az ilyet akkor se érdemlem meg.
Egy kedves ismerősöm mindig is azt mondta nekem, hogy minél több pofont kapok az élettől annál erősebb leszek és nem gyengébb. És igaza van. Annyi minden történt velem és sokszor a padlóra kerűltem, de meg tanultam, hogy az önsajnálat nem vezet semmi jóra. Fel kell állnom a padlóról és szembe nézni a valós tényekkel akkár mennyire is fájdalmas dolog.
Hazudnék ha azt mondanám hogy ezt mind egyedűl értem el, mert ez nem igaz.
Sok segítséget kaptam azoktól az emberektől akiket tényleg a barátaimnak nevezhetek.
Sokat segítettek rajtam és az életemet színesebbé is tették azokban a csodás pillanatokban. Nem is tudják, hogy milyen hálás vagyok nekik.
De amilyen nagy szerencsém van nem csak ők vannak már nekem.
2013 januárjában megismertem azt a fiút akit nagyon, de nagyon megszerettem. És ő is szeret, ha nem így lenne akkor nem lenne velem már lassan 8 hónapja. Sok mindenben mellettem volt.
Volt egy olyan napom is amikor nagyon kiborultam és másnap arra mentem haza hogy ő ott áll a kapunk előtt a motorjával és engem várt mert aggódott értem. Egy akkori kollégám szerint tényleg nagyon szerethet engem ha így képes meglepni. Anyuék is nagyon megszerették és én is nagyon jól kijövök a családjával :)
Nem mondom néha még a mai napig vannak hullám völgyeim. De tudom, hogy itt van a párom és a barátaim akik fogják a kezem és nem engedik, hogy egy újabb pöcegödörbe essek. Szeretem őket és olyan jó hogy ők itt vannak nekem. A többi meg nem számít!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése