Huha....lassan már egy éve nem írtam ide semmit!
Ezalatt az idő alatt sok minden megváltozott és ismételten nagyon de nagyon mélyen magamba néztem.
Vajon hányan érezték még úgy magukat, hogy ha nem lenne mellettük egy szerető és oda adó társ akkor hogy a világ félelmetesebb mint ahogy látszik?
Félek az emberek 90%-tol. Annyi mindenkit engedtem már közel magamhoz de mégis ott tartok, hogy csúnyán össze égek utána.
Tényleg csak akkor nem félek mikor mellettem van és a karjaiba zár, akkor nem érzem úgy hogy bárki is bánthatna. Mellettem van, szeret és vigyázz rám, még akkor is mikor egy egész sárkány falkát kiteszek egymagam, mert néha olyan elviselhetetlen vagyok, és ezt be is ismerem.
Millió meg egy hibám van, amin próbálok tényleg változtatni. Szerencsémre a fogyókúrámmal szépen haladok -10 kilót tudhatok le de még 15 hátra van.
Az elmúlt hetekben megint sokszor sírtam, de nem azért mert boldogtalan lennék, hanem az ellenkezője csak sok mindenkinek nem úgy jön le.
Senki se látja, de mosolygok közben. Mert annyi szenvedés után végre van valaki aki tényleg szeret, akinek különleges személy vagyok az életében. Akitől tényleg nem félek, hogy bármikor képes lenne bántani. Nem kell félnem, hogy a hátam mögött egy sokkal szebb nővel csal meg. Ő nem olyan ember és rá tényleg lehet mondani, hogy a tökéletes FÉRFI! Komolyra gondolja velem a dolgokat, és tett nekem egy komoly ígéretet, amiért először is nekem kell tennem, nem hiába fogyózom.
Tudom hogy ezt más hogy is ki lehet mutatni. De anyukám egyszer azt mondta nekem, hogy az ember azért sír a legjobban akit nagyon szeret. És én a páromat szeretem a világon a legjobban!
Ő rakta helyre a darabokra hullott, meggyötört szívemet.
Pedig nem hittem, hogy egyszer valaki ezt helyre is tudná hozni amin 5 évvel ezelőtt átmentem, az még a pokolnál is rosszabb volt. Egyszerre csaltak meg, megaláztak, mindennek elhordtak a hátam mögött. Szó szerint lelkileg tönkre lettem téve a földbe tiport! És erről is nagyon kevés ember tud, hogy pontosan ki és hogyan és miért. Igaz azt a mai napig nem fogom megérteni, hogy 2 hónap alatt hogy "érdemelhettem ki" mikor ritkán találkoztunk. Néha úgy érzem neki is csak arra kellettem.
Nem is az fáj talán, hogy ezt tette, hanem hogy félre ismertem, pedig mielőtt még jártunk volna 6 évig a legjobb barátom volt. Szó szerint mint aki hipnózisban élt volna akkor. Túl naiv voltam, de mit is vár az ember egy akkori 21 éves lánytól. Mindent elhittem neki, mert azt hittem 6 év alatt simán kiismertem, de nem.....hülyének nézett végig és most jövök rá, hogy tényleg az is voltam. Mert bedőltem egy aljas senki házinak, aki saját magán kívül mással nem foglalkozik. Nem tartom vele a kapcsolatot, és nem is hiányzik már az életemből, sőt azóta jobb lett nélküle. Mondhat bárki bármit én éltem át, én szenvedtem és sírtam után 3 évig, mert tönkre tett!
De tisztelettel jelentem. Kitudtam mászni abból a mély szakadékból amibe bele lökött! Erősebb lettem, felnőttem, de még mindig van mit tanulnom szerelem és párkapcsolati téren!
Elhagytam a múltamat és most már a jelennek és a jövőmnek élek! Van egy nagyszerű párom, sulibajárok újra mellé még ahogy tudok dolgozok is.
A legfőbb célom az hogy igen is boldog leszek és nem hagyom, hogy ezt bárki és bármi tönkre tegye!
Valahol már lehet nem vagyok az aki régen voltam, azt az énemet hátra hagytam!
Most jelenleg hatalmas nagy változásokon megyek keresztül, néha van egy olyan pont, hogy feladnám, de nem teszem.Mert akit nagyon szeretek fogja a kezemet bíztat és támogat, hogy ne adjam fel igen is küzdjek, nézzek szembe a problémáimmal, mert csak így tudok magamon segíteni! Így jutok előre!
Tudom elég sokat emlegetem a páromat, hogy mennyire szeretem. Ez talán sokakat egy kicsit zavar, de senki se látja, hogy ő mennyire is fontos lett nekem, szó szerint ő a másik énem és ilyet még senkinél se tapasztaltam csak nála!
Ismeri a jó és rossz szokásaimat!
Tudja mikor nevetek szívből, mikor van az hogy akaratlanul is elsírom magam, mert nem bírom tovább magamban tartani. Tudja milyen az amikor hisztis és durcás vagyok. Mikor kell engem megölelni és mikor kell magamra hagyni, hogy egy kicsit magamba nézzek.
Tényleg vannak olyan helyzetek mikor rosszabb vagyok mint egy sárkány sereg, de mégis mellettem van. A legrosszabb helyzetekben se hagyott még magamra, amiért külön tiszteletet érdemel. Néha bevallom egy nagy ökörnek érzem magam, de elég ha ezt csak én tudom, hogy miért is van ez így! Igyekszem jó barátnője lenni, akire egy napon tényleg büszke lehet, de még vannak dolgok amit változtatnom kell, de tudom hogy menni fog mert bízik bennem.
Szeretem ezt a nagy medvét! <3

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése